XVI. Doni Hősök Emléktúra

XVI. Doni Hősök Emléktúra

„A Don-kanyar felől, halál szele söpör.

Fülem mellett golyó sziszeg: hideg, hideg, hideg!”

            2016. január 28-án este, mintegy 80 fős csapat gyűlt össze Gyermelyen, hogy méltó módon emlékezzen a hősi halottakra, egy hosszú, tisztelgő menetelés első, kiinduló állomásaként. 

A menet élén a MATASZ Hagyományőrző tagozata sorakozott fel, korhű, második világháborús katonai öltözetben, korhű oldalkocsis Zündapp KS750 motor felvezetésével. Őket a MATASZ tagszervezeteinek, és más civil szervezetek képviselői követték.  Külföldről a cseh és a német tartalékosok bajor, frank és szász testvérszervezetének tagjai, és a Bundeswehr katonái vettek részt az emlékmenetben.

Az alig 1.500 lelkes település műemlék református templomában istentiszteleten köszöntötték a doni emléktúrán résztvevőket egy megható, ünnepélyes emlékezéssel. Szavalatok, korabeli levelekből idézetek hangzottak el, a doni hősökről vetített képek kíséretében. Az emlékműnél a koszorúzáson a polgármester asszony és a lelkipásztor mellett felsorakozott a helyi közösség is. A koszorúzást díszsortűz követte (erre a túra során több alkalommal is sor került, a lőpor illatát kedvelők nagy örömére), majd közös énekléssel zárult a megemlékezés. 

Estére meleg étellel várt a kisközösség, majd a helyi általános iskola sportcsarnokában kaptunk szállást. Szép és egyben megható volt, hogy kifejezetten a doni emlékmenet alkalmára a gyermelyi férfiakból dalárda állt össze. A megemlékezést és vonulásunkat kísérve, feledhetetlen hangulatot varázsoltak a résztvevők számára. Másnap korán reggel a málházást, majd reggelizést követően nekivágtunk a nap leghosszabb, közel 20 km-es  menetének teljesítéséhez. Nagy segítség volt számunkra, hogy a négy napra összekészített málha (hálózsákkal, polifómmal, lópokróccal, gyakorló ruházattal, kanálgéppel, csajkával, tisztálkodó felszereléssel, kétnapi tartalék hideg élelemmel) nagy része – ami nem volt szükséges a nap sorá – felkerülhetett a közös málhakocsira, a veterán Csepel teherautóra. Ezzel kicsit könnyítve azt az utat, amely végül szakadó esőben és sárban vezette a megemlékezőket Komárom-Esztergom megye egy másik, nagyobb településére, Bajnára.

Bajnán a katolikus templom adott otthont a megemlékezésnek. Innen indultunk a temető hősi parcelláihoz, a német és magyar hősi halottaknak állított emlékműhöz, ahol a Bundeswehr katonái álltak díszőrséget. A helyi iskolában itt is meleg étellel vártak minket. (Érdekes volt látni, hogy a pörköltet – mellyel mindenhol vendégül láttak minket – milyen sokféleképpen lehet elkészíteni; hol főzőüstben, hol gulyáságyúban főzték.) Inni forralt borral és teával kínáltak a helyiek, és mindenki kapott ajándékba egy emléklapot. Bajnáról a kora délutáni órákban egy másik Árpád-kori településre, Héregre menetelt tovább a megemlékezők csapata. Megkoszorúztuk a katolikus templom kertjében álló hősi emlékművet, és közös, ünnepélyes megemlékezésre került sor.  Szállást és vacsorát a helyi Művelődési Házban kaptunk. Legnagyobb öröm sokunk számára már a bakancs levétele volt.

A túra hossza és a mostoha időjárási körülmények (sárban, esőben, hegyeken át bakancsban megállás nélküli menet) következménye néhányunk lábának kisebesedése lett. No, de sebaj! Katonadolog!

A másnap kora reggeli málházást követően Tardosra folytattuk utunkat. A megemlékezést, a záró vacsorát követően a csapat nagy része már az esti órákban indult haza. Itt került sor Jásdi Balázs által egy szép záróbeszédre (a fordításról mindvégig gondoskodtak a résztvevők), ahol többek között elmesélte, hogyan indult eredetileg kedvtelésből a hagyományteremtés, és köszönetét nyilvánította ki mind a szervezőknek, mind a résztvevőknek, és vendéglátóinknak egyaránt.

Külön köszönet jár a hagyományőrzők részéről Jásdi Balázsnak és Kerti Ferencnek, akik a túra előtt is készségesen segítettek információkkal, akik képesek voltak (országos média visszhangot is keltő) gyönyörű hagyományt teremteni, örök emléket állítva a hősi halált halt, illetve a Don kanyart megjárt katonáink emlékének. Megtanították a falvak lakóit emlékezni, egyben sikerült elérniük, hogy a kisgyermekek ezentúl érdeklődéssel tanulják majd a történelmünket.

Számos alkalommal lehetőséget biztosítottak a falvak hozzánk csatlakozó emlékezőinek, hogy a korabeli egyenruhába beöltözött katonák ruházatát, fegyverzetét testközelből is megvizsgálhassák az ún. „katonasimogatón”.

A rendezvény fővédnöke dr. Simicskó István honvédelmi miniszter volt, védnökei dr. Völner Pál parlamenti államtitkár, Rózsahegyi Tamás bv. ezredes, Kiss Attila Hajdúböszörmény polgármestere.

A túrán részt vettek a MATASZ tagjai, hivatásos, szerződéses és nyugállományú katonák, rendőrök, fináncok, valamint katonai iskolás diákok. A szimpatizánsok száma figyelemreméltóan gyarapszik.

A fantasztikus szervezésnek és a nem mindennapi élményeknek köszönhetően évről évre egyre magasabb a részvételi arány. Idén négy helyszínen közel 300 fő vett részt hazánkból, illetve a határainkon túlról.

Minden résztvevő Zsoldkönyvbe zárva hazavihette az emlékeit. Boldog vagyok, hogy részese lehettem én is az „élő történelemórának”.

Kép és szöveg: Iván Emília és B.A.