Hősök emléke

Hősök emléke

Szobrokkal, emlékművekkel, bármerre járunk is, szinte biztos, hogy minden nap találkozunk.  Rohanó világunkban azonban, bár minden nap elmegyünk mellettük, megszoktuk őket, hogy ott vannak ahol, és szinte tudomást sem veszünk a létezésükről. Sokszor, nagyon sokszor elmentem én is a Pomázon felállított első világháborús emlékmű előtt. Tudtam, illetve tudom, hogy fel vannak rá vésve a háború poklában elhunyt vagy eltűnt Pomáziak nevei. Tudom, hogy az emlékmű, a kiváló szobrász, Jankovits Gyula alkotása, de be kell vallanom, hogy ennyi, amit tudtam róla. Most biztos lenne, aki feltenné a kérdést. „Miért, ennyi nem elég?” Szerintem nem! Szerintem azért sem, mert elődeink ezt az emlékművet, sok magyar településhez hasonlóan, közadakozásból emeltették, azoknak a katonáknak az emlékére, akik nem élték túl a háborút, azért, hogy emlékük soha ne merüljön feledésbe, azért, hogy soha ne feledjük el a háború borzalmait. Az, hogy most mégis többet tudhattunk meg erről az emlékműről annak köszönhető, hogy épül, szépül Pomáz, ugyanis a rendkívül nagy átmenő forgalom szükségessé tette e kis tér, a Hősök tere átépítését, és az emlékmű áthelyezést is.  A munkálatok befejezését követően 2015. április 09-én került sor az emlékmű újraszentelésére, mely ünnepség, egyik fő állomását képezte Jankovits Gyula születésének 150. évfordulója alkalmából szervezett emléknapnak.

Az emlékmű előtt - mely mellet Jásdi Balázs vezetésével a MATASZ Hagyományőrző tagozatának tagjai is díszőrséget álltak - tisztelgett Hende Csaba honvédelmi miniszter úr is, aki ünnepi beszédében megemlékezett a nagy háború több mint 660 ezer magyar áldozatáról, családi történetein keresztül beszélt az emlékezés fontosságáról és az  emlékművek tisztelete kapcsán a ma emberének felelősségéről. Vicsi László úr, Pomáz polgármestere a soknemzetiségű lakosság összefogásának szükségességét és időszerűségét emelte ki beszédében, míg Ternovszky Béla Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező az alkotó, Jankovits Gyula és Pomáz kapcsolatáról szólt. Az „újraavatási” ünnepséget Trokán Péter által előadott Ady vers, Berecz András és Borbély Mihály autentikus nép- és katonadalai tették emlékezetessé.

Az egyházak képviselői áldása és szentelése után, az ünnepség résztvevői elhelyezték az emlékezés virágait az emlékmű lábazatához. A Magyar Tartalékosok Szövetsége nevében koszorút helyezett el, Szabó Géza ny. ezredes a MATASZ elnökségi tagja, Bíró Sándor ny. hőr. alezredes A MATASZ Pest Megyei Szervezete elnöke és Tóth László ny. főtörzszászlós  a MATASZ Pest Megyei Szervezete alelnöke. Az ünnepség a katonazenekar által játszott szózat hangjaival ért véget, de úgy gondolom, hogy talán mégsem ez volt az utolsó momentum.Elgondolkodtató volt, hogy miért is került sor ennek az emlékműnek a felállítására 1923-ban, és mi is a máig ható üzenete. Soha nem feledhetjük, hogy milyen borzalmakat, mennyi szükségtelen fájdalmat okoznak a háborúskodások, emlékeztetőül pedig ott vannak az emlékműre felvésett áldozatok nevei. Ezután is szinte naponta el fogok menni az emlékmű előtt, de most már más szemmel nézek majd rá, s gondolom, hogy mások is így vannak ezzel!

Szöveg: Bíró Sándor nyá. hőr. alezredes

Fotó: Kasza Krisztina